A 15 leghasznosabb program, amelyet elrejtettek az XP-ben
Az XP rejtett segédprogramjai a rendszer
meghajtóján (ez általában a C
meghajtó), a WINDOWS/System32 mappában
találhatók. Könnyen felismerhetők, hiszen
futtatható programokról lévén szó,
.exe a kiterjesztésük. Egy részük egyszerű
kattintás hatására is elindul, de jó
pár olyan kis program is van közöttük, amely
parancssorból indítható. A parancssort a
Start/Minden program/Kellékek útvonalon
érhetjük el.
clipbrd.exe
Amikor egy dokumentumot, képet másolunk vagy
kivágunk, az a Vágólapra (Clipboard) kerül,
és ott is marad egészen addig, amíg nem
töröljük onnan vagy egy újabb
állomány felül nem írja. A clipbrd.exe
programocska a Vágókönyv-megjelenítőt
hívja elő, amelynek Vágólap ablaka megmutatja,
hogy éppen mit tartalmaz a Vágólap. Ez
önmagában persze kevés volna, azonban a
Vágókönyv-megjelenítő lehetőséget
kínál arra, hogy elnevezzük, elmentsük,
újra felhasználjuk a vágólap
tartalmát. A Nézet menü még arra is
lehetőséget kínál, hogy különböző
formátumokban tekintsük meg a Vágólap
tartalmát. .A Windows vágólap sajnos az egyik
„legelmaradottabb” a többi rendszerben (Linux, Mac)
található lehetőségekhez képest,
szerencsére a Windows vágólap is
tuningolható, lásd itt
Compact.exe
A compact.exe parancs ugyancsak a parncssorból indul.
Képes tömöríteni teljes mappákat, de
akár egyes fájlokat is. A
tömörítés után a fájlok
már kevesebb helyet foglalnak el a merevlemezen, azonban az
alkalmazói programok mégis használatba
tudják venni őket. A compact használatának fontos
kritériuma, hogy a merevlemezünkön az NTFS
fájlrendszer működjön.
Ha paraméterek nélkül hívjuk meg a compact
programot, akkor megmutatja az aktuális mappa összes
fájljának tömörítettségi
állapotát. Ha viszont tömöríteni
szeretnénk például a c:/temp/xp.dat nevű
fájlt, akkor használjuk a következő
bejegyzést:
compact /c c:temp/xp.dat
Ha egy tömörített fájlt ki szeretnénk
csomagolni, akkor a /u paramétert kell használni. A
példafájl esetére ez a következőt jelenti:
compact /u c:/temp/xp.dat
player32.exe
Sehol máshol a rendszerben nem található
meg, csak közvetlenül a System könyvtárból
indítható a Windows régi típusú
médialejátszója (akinek volt Windows 95 vagy
Windows ME rendszere az még emlékezhet rá).
Bár szolgáltatásaiban elmarad napjaink
lejátszói mögött, nosztalgiázni
jó lehet – ráadásul sokkal kevesebb
memóriát és processzoridőt foglal le, mint a
„modern” Mediaplayer. Filmek nézéséhez
vagy zenehallgatáshoz tökéletes, főleg ha lassabb
(ha nagyon lassú) a gépünk.
ipconfig.exe
Az ipconfig a parancssorból indul, és a
segítségével sokmindent megtudhatunk
IP-hálózatunk
konfigurációjáról. Az
utasítás hatására megjelenik többek
között az IP-címünk, az
alhálózatunk címe és a Standard-Gateway
cím.
A /all paraméterrel még több
információt is kicsalhatunk ki az
utasításból. Megtudhatjuk például a
DNS- és DHCP szerverünk IP-címét, s
tájékozódhatunk a rendszerünkben működő
minden hálózati csatlakozás
állapotáról.
dxdiag.exe
Szintén az .exe indításával vagy a
Start menü/Futtatás/dxdiag útvonalról
érhető el a Direct X diagnosztikai eszköz, amelynek a
segítségével rengeteg hasznos
információt megtudhatunk a gépünkről. Ez
főleg hibakeresésnél jöhet jól,
például ha a videokártya, a hangkártya vagy
bármilyen Direct X-et igénylő eszköz nem
működik megfelelően, akkor ez az alkalmazás tényleg
a segítségünkre lesz. Legtöbbször a
hibát is el tudjuk hárítani a Dxdiag-gal
(elég sok opciót és tesztet találhatunk),
de ha mégsem, akkor is a segítségünkre lehet
abban, hogy feltárjuk a hiba okát.
ftp.exe
A Windows tartalmaz egy egyszerű, parancssoros FTP klients is. Csak
írjuk be a Start menü/Futtatás ablakába, hogy
„ftp”, és máris használatba
vehetjük a parancssoros FTP-t. Ha segítségre van
szükségünk csak írjuk be „help”,
és megtekinthetjük a használható parancsokat
– ezek amúgy szabvány parancsok, aki dolgozott
már parancssoros FTP-klienssel, az könnyedén
elboldogul velük. Kilépni a „quit” parancs
begépelésével tudunk. Persze ez az FTP roppant
„fapados”, az előnye viszont, hogy minden rendszeren ott
van – így ha bárhol szükségünk
lenne egy FTP-kliensre (mondjuk egy újonnan telepített
rendszeren), akkor nem árt ha kéznél van.
telnet.exe
Az FTP-hez hasonlóan egy telnet kliens is
található a Windowsban – parancssoros ugyan,
és valószínűleg csak rendszergazdák
és haladó felhasználók fogják
értékelni..M indenestre hasznos kis alkalmazás,
és legalább nem kell külön telnet klienst
telepítenünk. A Start menü/Futtatás/telnet
paranccsal indítható.
tasklist.exe
Az ugyancsak parancssori tasklist felvillantja az éppen
futó folyamatok listáját. Ha paraméter
nélkül hívjuk meg, akkor megjelenik az összes
éppen futó folyamat listája, beleértve a
memóriaigényüket és a
folyamatszámukat. Ezt a folyamatszámot egy másik
programnál, a taskkillnél a folyamat
leállításához használhatjuk fel.
A tasklist segítségével egyébként
még egy másik számítógépen
futó folyamatok listáját is kilistázhatjuk.
Ehhez azonban meg kell határoznunk a másik
számítógép nevét. Ha a távoli
számítógép például a Techline
névre hallgat, akkor a következő paranccsal jutunk
folyamatainak listájához:
tasklist /s techline
eudcedit.exe
Nem tetszik a Windows karakterkészlete? Nos,
éljük ki a kreativitásunkat! Az eudcedit
segítségével több mint hatezer saját
karaktert határozhatunk meg, köztük
különleges karaktereket vagy emblémákat,
amelyeket azután fontként definiálhatunk. Ez
nagyon hasznos, ha sok szöveget írunk, és
közben gyakran használunk olyan különleges
karaktereket vagy szimbólumokat, amelyeket egyik Windows
fontkészlet sem tartalmaz. Ha rajzoltunk egy karaktert, akkor
azt hozzáfűzhetjük az összes betűkészlethez, de
arra is van lehetőség, hogy csupán egyet
bővítsünk ki vele. Ezzel a
hozzácsatolással meghatározhatjuk, hogy mely
betűkészleteknél jelenjen meg a saját
karakterünk. Ha például egy
cégemblémát definiálunk, akkor
célszerű azt valamennyi fonthoz hozzáfűzni, ugyanis ekkor
bármikor használhatjuk az emblémát,
függetlenül attól, hogy éppen melyik
betűkészlettel dolgozunk.
nslookup.exe
Az nslookup program segítségével
számítógépek IP-címére
kereshetünk rá. Ha van egy www.techlinecsapat.hu nevű
webszerverünk, és tudni szeretnénk, hogy ehhez a
számítógéphez milyen IP-cím
tartozik, akkor írjuk be a következő
utasítást:
nslookup www.techlinecsapat.hu
Az nslookupnak emellett még egy interaktív
üzemmódja is van, amelynek a
segítségével további
információkra tehetünk szert. Az interaktív
üzemmódot úgy tudjuk elindítani, hogy
paraméterek nélkül hívjuk meg a programot.
Amint az interaktív üzemmódban vagyunk, a help
segítségével egy súgó
előhívására nyílik
lehetőségünk, mely elárulja, hogy hogyan is
működik ez a program.
verifier.exe
Csak írjuk be a Startmenü/Futtatás
ablakába hogy „verifier”, és máris
elindítottuk a Windows meghajtóprogram-ellenőrző
alkalmazását. Hasznos a hibakereséshez, illetve
akkor is jól jöhet, ha kíváncsiak vagyunk,
milyen „aláírás nélküli
illesztőprogramok” vannak a gépen.
drwtsn32.exe
Íme az egyik legügyesebb rejtett
alkalmazás. Dr. Watson, ahogyan azt a neve is sejtteti,
programhibák után kutat
számítógépünkön. Hiba
észlelésekor szöveges fájl (Drwtsn32.log)
jön létre, amelyet akár el is juttathatunk a
tanácsadó személyzetnek.
Létrehozható egy az összeomlási
memóriaképet tároló bináris
fájl is, amelyet a programozók betölthetnek egy
hibakeresőbe. A Dr. Watson alkalmazás parancssorból
való elindításához váltsunk a
gyökérkönyvtárra, majd írjuk be a
drwtsn32 parancsot.
winchat.exe
A winchat segítségével kisebbfajta
chatelésbe kezdhetünk. Kisebbfajta azért, mert csak
ketten vehetünk benne részt: saját magunk és
egy másik személy. A winchat kezelése viszont
borzasztó egyszerű, s ha van hálózatunk,
feltétlenül próbáljuk ki. Ehhez a LAN-on
két olyan számítógépre van
szükség, melyeken a winchat fut. Az egyik
számítógéppel
feltárcsázhatjuk a másikat – és
máris egy egyszerű otthoni chatelési lehetőséggel
rendelkezünk.
fsutil.exe
Az fsutil, szorgos hangya módjára,
különböző munkákat végez el a
fájlrendszerünkben. Működését a FAT
fájlrendszerben ugyanúgy kifejti, mint az NTFS alatt,
viszont egyes szolgáltatások csak az NTFS-nél
vehetők igénybe. Az fsutilt többek közt arra
használhatjuk, hogy információkat szerezzünk
a fájlrendszerünkről. A következő paranccsal
például a C jelű, NTFS-meghajtónk
statisztikáira derülhet fény:
fsutil fsinfo statistics c:
eventvwr.exe
A segédprogram, egy egyszerű kattintás
hatására, az Eseménynapló ablakba kalauzol,
ahol három csoportba sorolták az eseményeket:
Alkalmazás, Biztonság, Rendszer. Ha kiválasztottuk
a kívánt eseményt, akkor a jobb oldali, a
részleteket ablakban kattintsunk az eseményre a jobb
egérgombbal, majd a megjelenő helyi menüben
válasszuk a Tulajdonságok pontot. Meg fogunk lepődni,
mennyi mindent megtudhatunk egy-egy általunk
jelentéktelennek ítélt eseményről.