Elrejtett particionáló az XP-ben
A particionáló funkció elrejtésére persze megvan a magyarázat: ennél a műveletnél egy ügyetlen félrekattintással meglehetősen nagy zűrzavart okozhatunk a számítógépen tárolt állományokban, sőt, egyszer s mindenkorra el is tüntethetjük ezeket. Ráadásul számos, kifejezetten particionálásra szakosodott program is van a piacon, amelyek azért sokoldalúbbak, mint az XP, legalábbis ami a particionálást illeti. Mégsem érdemes azonban szó nélkül elmenni e képessége mellett, már csak azért is, mert előfordulhat olyan eset, amikor mégiscsak operációs rendszerünk e funkciójára vagyunk utalva.
Mire jó?
Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy mit is jelent,
és mire is jó a particionálás. Nos, a
particionálás azt jelenti, hogy a merevlemez
tárterületét több, önálló
fájlrendszer tárolására alkalmas
részre osztjuk fel. Ezek a részek úgy viselkednek,
mintha külön meghajtók lennének,
önállóan formázhatók, és
saját azonosító betűjellel (pl. C meghajtó,
D meghajtó stb.) érhetők el.
A particionálást mindenekelőtt kényelmi szempontok
indokolják, kedvező lehet ugyanis elkülöníteni
az operációs rendszert és a rendszerprogramok
állományait az adatainktól és az
alkalmazói programoktól (ha véletlenül
tönkre menne a rendszer, egy formattálás után
ne veszítsünk el mindent). Persze
kényszermegoldás is lehet a particionálás,
amikor valamelyik operációs rendszer nem képes
egyben elérni a nagyméretű merevlemez tartalmát.
Van azután olyan felhasználó is, aki azért
szavaz a particionálásra, mert több
operációs rendszert is szeretne futtatni a
gépén, vagy többféle fájlrendszert
akar használni.
Mit tud az XP?
Bár az XP képes a particionálásra,
meglehetősen korlátozott a tudása, éppen
ezért csak végszükség esetében
hívjuk segítségül. A probléma az, hogy
az operációs rendszer csak üres lemezt képes
particionálni, viszont az a lemez, amelyen rajta van, már
nem üres. Mindebből következik, hogy ezt a
szolgáltatást csak akkor vethetjük be, ha mondjuk
több partíció van a gépünkön,
egyiken az XP csücsül, a másikat viszont
leformázzuk. Ekkor ugyanis a rendszer már üresnek
látja a formázott particiót, s itt akár
több particiót is létrehozhatunk. Ugyancsak
használható a particionálás ha a
meglévő merevlemezünk mellé egy másikat is
beépítünk a
számítógépbe.
Nézzük most meg a particionálás
lépéseit.
A kiinduláshoz válasszuk a Start
menü/Vezérlőpult/Felügyeleti eszközök
útvonalat, majd kattintsunk a
Számítógép-kezelésre. Ezután
a Tárolás pont alatt a Lemezkezelést kell
választanunk.
A jobb oldali ablaktérfélen megjelenik minden tudnivaló merevlemezünk partícióiról – ez az ablak egyébként akkor is hasznos lehet, ha csupán tájékozódni akarunk arról, rendben van-e a winchesterünk.
Particionáláshoz, mint már
említettük, az üres lemezre (illetve formattált
partícióra) kell kattintanunk, mégpedig a jobb
egérgombbal. A felbukkanó helyi menüben
válasszuk az Új partíció parancsot, s
máris egy készséges varázsló siet a
segítségünkre. Ezután arról kell
döntenünk, hogy Elsődleges partíciót
(merevlemezenként csak négy ilyen lehetséges),
vagy Bővített (Kiterjesztett) partíciót
szeretnénk (ez utóbbinál nincs korlát a
logikai meghajtók számát illetően). A
következő tennivalónk az új partíció
méretének a meghatározása – a
varázsló, alapértelmezésben, a teljes
helyet felkínálja.
Eltérően a Windows 98-tól vagy a Windows ME-tól,
az XP-nél olyan betűjelet rendelünk a
partíciónkhoz, amilyet csak akarunk (az előbbiek
maguktól rendeleik a betűket a meghajtókhoz).
Megtehetjük azt is, hogy nem adunk betűjelet a
meghajtónknak, ezt a
Számítógép-kezelés alatt
bármikor, később is megtehetjük. Ne feledjük el
azonban, hogy ehhez a partícióhoz egyelőre nem
férhetünk hozzá.
Most az új partíció
fájlrendszerének a meghtározása
következik. Ha csak a Windows XP operációs
rendszerrel dolgozunk, akkor válasszuk az
alapbeállítást, az NTFS fájlrendszert.
Az utolsó ablakban a varázsló még egyszer
összefoglalja a kiválasztott
beállításokat. Ha mindent rendben lévőnek
találunk, kattintsunk a Kész gombra. Az új
(logikai) meghajtókat a számítógép
újraindítása után vehetjük majd
birtokunkba.